Tudjuk, hogy a 200 ezres II. Magyar Hadsereg gyenge felszerelés hiányában, több napos kitartó küzdelem után felmorzsolódott a gigászi túlerővel szemben. A teljes létszámból 120 ezren soha nem térhettek vissza szeretteikhez. Szerencsés és ritka eset volt, ha valaki mégis visszatért.

Csongrád megye II. világháborús embervesztesége megközelíti a 20.000 főt, amelynek mintegy fele a Don-kanyarban esett el. Szeged 4728 fős teljes emberveszteségéből 2500-3000 fő volt a doni áldozatok száma.

„Örömteli érzés, hogy az elmúlt két évtizedben már lehetett beszélni, megemlékezni a Don-kanyarban 1942 januárjában elesett magyar katonákról, áldozatokról. Személyes érintettség alapján is mondhatom, hogy jó érzés látni, ha a mártír katonák emlékét igyekszünk megőrizni, ápolni. Bár édesapám a kevés túlélő közé tartozott, mai napig őrzöm hadifogoly-leveleit, amelyek bepillantást engednek egy magyar katona gondolkodásába, lelkébe” – mondta Tóth István muzeológus-történész.

„A nyilvános megemlékezésnek nem volt eddig helye Szegeden, ezért tekinthetjük a mostani emlékművet a Szabad emlékezés szobrának. Mindannyian a saját hőseinket képzelhetjük a szobor figuráiba. A személyes fájdalom oldódását segítheti, ha lehetőséget adunk az utódoknak, hogy maguk is hozzájáruljanak az emlékezőhely létrehozásához. Sokkal inkább sajátunknak érezzük majd a szobrot, ha közülünk azok, akik ezt lelki szükségletnek érzik, kisebb-nagyobb, vagy akármilyen csekély összeggel hozzájárulhatnak a szobor felállításához. Meggyőződésem, hogy ez nem pénz-, hanem lelki kérdés” – mondta Magyar Anna elnök.

A szobor felállításával kapcsolatban a Csongrád Megyei Önkormányzat az alábbi felhívást teszi közzé:



Forrás: Csongrád Megye Online - www.csongradmegye.com
pne