Az idő múlásával teljesen átalakultak a statisztikai táblázatok is. 1965-től napjainkig csaknem négyszeresére nőtt a bűncselekmények száma Magyarországon. Ez az elkeserítő adat arra a következtetésre mutat rá, hogy a magyar polgárok nem veszik komolyan a Büntető törvénykönyvben (Btk.) leírtakat. Az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium egyre nagyobb erőt fektet a bűnmegelőzésbe, de sajnos ezzel egyenes arányban nő az elkövetők száma is. Míg 1965-ben csak 121.961 bűncselekményt regisztráltak az országban, ez a szám 2007-ig 426.914-re nőtt. Még elkeserítőbb adat, hogy ebben az időszakban a fiatalkorú bűnözők száma 6.535-ről 15.706-ra nőtt. De vajon mi állhat ennek a hátterében? Ki és mi kényszeríthette a 18 éven aluli személyeket a bűncselekmények elkövetésére? A legtöbben a rossz családi háttérre hivatkozva kényszerültek a bűnözésre. Ebből következik, hogy többségük vagyon elleni bűncselekményt követett el, a jobb élet reményében. De sorsuk nem fordult jobbra, a megtalált elkövetőket komoly büntetésekkel sújtották. Mit tehetnek értük szüleik, ha nem tudják megteremteni gyermekeik számára az ideális családi légkört, és végül erre kényszerülnek?

A statisztikák szerint a legtöbb fiatalkorú elkövető nagycsaládból származik, tehát legalább 2 testvérével él egy fedél alatt. A rossz anyagi körülmények mellett a családi viszályok is döntő szerepűek lehetnek a bűnözés terjedésében. Ha a szülők nem tudják ellátni gyermekeik szükségleteit, utódaik ösztönösen fogják úgy érezni, hogy segíteniük kell rajtuk. A diákmunka sokak számára megoldást jelenthet, de ez a lehetőség is csak korlátozottan áll a fiatalkorúak rendelkezésére. A szülők is befolyásolhatják gyerekeiket, ha ők követni próbálják azt a példát, amit maguk előtt látnak. Ha büntetett előéletűek, az sem vet jó fényt a következő generáció jövőjére nézve. A másik fontos veszélyforrás a tanuló diákok második otthona, az iskolapad. Az oktatási rendszerrel való kapcsolatuk is befolyásolhatja őket döntéseikben: tanulmányi eredményük és közösségi tevékenységük jellemformáló hatással bír személyiségük fejlődésére. Az iskolát kerülő diákok gyakran alkotnak csoportokat, akik tömeges bűncselekmény elkövetésére is képesek lehetnek, ha környezetük nem figyel rájuk. Az ő esetükben is fontos a szülői jelenlét, a tankötelezettség betartatása nagyrészt az ő felelősségük. A kölcsönös bizalomnak mindkét félben jelen kell lennie, így az apák és anyák is érvényesíthetik beleszólási jogukat a 18 éven aluliak életébe.

2008-ban a szabadságvesztéssel sújtottak 8%-át tették ki a fiatalkorúak, a maradék 92%-ot pedig a felnőttek. Megnyugtató, hogy 1990-ben ez az érték még 12% volt, tehát a fiatalkori bűnözés egyre visszább szorul országunkban. Mégsem elfogadható, hogy minden 10. bűnöző még gyerekként kapja meg büntetését. Az igazságszolgáltatás egyik fontos feladata, hogy ezt a számot még tovább csökkentse. Egy ideális társadalomban nem kellene ekkora erőt fektetni a bűnözés megfékezésére, az elítéltek 1%-a tenné ki a kis- és fiatalkorúakat. Ahhoz, hogy elérjük ezt a számot, még jobban oda kell figyelnünk a következő generációra, hiszen mi döntünk jövőjükről: tőlünk tanulnak, ők is azokat a cselekedeteket fogják végrehajtani, amiket tőlünk látnak.

Miként vezethetjük ki országunk ifjúságát ebből a mélypontból? Vajon kit vonhatunk felelősségre a fiatalkorúak züllött életvitele miatt? Hogyan tudják befolyásolni jellemfejlődésüket a szülők, tanárok, rokonok és közvetlen környezetük? Rengeteg megválaszolatlan kérdés merül fel a gyerekek bűnözésével kapcsolatban, de ezeket csak globális összefogással lehet megoldani. A szülő-tanár kapcsolat legalább olyan fontos ennek megvalósításában, mint a gyerekek kapcsolata saját szüleikkel. Ugyanakkor az oktatási intézményeknek is együtt kell működnie az igazságszolgáltató szervezetekkel, lehetővé téve a közvetett kommunikációt a gyerekektől egészen a legfelsőbb bíróságig. A közvetítőelemek gördülékenysége az egyik legfőbb feltétel a bűnmentes társadalom kialakításához.

Írta: Péli Ferenc

Forrás: Csongrád Megye Online - www.csongradmegye.com

bt