A medrükből kilépő patakok és folyók nem csak jelenlétükkel okoznak károkat. A magukkal hordozott szennyezett hordalékok is nagy veszélyt jelentenek a károsultakra nézve. A víz felszívódása után nem áll meg az élet, ugyanis a fertőtlenítési fázis is fontos az előző környezet visszaállításához és tisztán tartásához. Az önkéntes tűzoltók vegyvédelmi ruhában permeteznek le minden földdel borított területet, főként azokat a helyeket, ahol gyakrabban fordulnak meg a gyerekek: iskolákat, óvodákat, játszótereket. Az összefogó falubeliek apraja-nagyja együtt készítik a homokzsákokat, amiket láncalakban adogatnak egymásnak tovább. Az idősebbek sem tétlenkednek: ők főznek a dolgozó fiatalabbakra, akik a nap végén fáradtan, de jóízűen fogyasztják a tálalt ételeket.

A mindent elárasztó víz nemcsak az ott élők életét keseríti meg, de a katasztrófahelyzetben álló települések megközelítése is nehezebb lett. A lakosok segítségére sietők lassabban tudják elérni a célállomásokat, így több időt kell várni a segélycsomagokra is. Az éhező és szomjazó emberek közösen kiáltanak fel örömükben, amint egy-egy újabb teherautót látnak meg feléjük közeledni. A többnyire ivóvizet és élelmet szállító konvojok érkezésekor óriási tömegek állják körbe a furgonokat. A rakodás azonnal megkezdődik, a pakkokat száraz és fedett helyen tárolják a rászorulók. A megszokott reggeli kakasszó helyett már a folyamatosan működő szivattyúk zajára ébrednek a lakosok, a hajnali órákban már készen állnak a munka folytatására. Minden napjuk egyformán telik el: a nappal nagyobbik részén dolgoznak, néha időt szakítanak egy kis pihenőre, főleg a fiatalabb és az idősebb korosztály. Keservesen imádkoznak és reménykednek, hogy ne keletkezzen akkora kár értékeikben, mint attól félni lehet. A családanyák kisebb gyerekeikkel foglalkoznak, a 10 éven felüliek már aktívan részt vesznek a „nagyok” munkájában.

Az árvíz mellett a belvíz is óriási veszélyt jelent, főleg a mezőgazdasággal foglalkozók körében. Az elázott termények néhány gazdának több millió Forintos bevételkiesést jelenthetnek, sokaknak a megélhetése került veszélybe. Akik biztosítást kötöttek földjeikre, azok szerencsésebbnek mondhatják magukat: a legtöbb esetben a biztosítók megtérítik kárukat. Ez hatni fog a termékek árára is: nem lesz meglepő, ha a zöldségesnél kétszer annyit kell fizetnünk, mint az előző szezonban. A belvíz csak jól kiépített csatornahálózattal vezethető el, vagy megvárhatjuk, míg visszaszívódik a talajba és elpárolog. Ezért is veszélyes az árterületen élőkre: a gátrendszeren átszivárgó víz ellen nehéz védekezni, és rendkívül megnehezíti a munkavégzés folyamatát. Ahol megjelenik, ott akár gátak is átszakadhatnak. Egy módon védekeznek ellene: a földet nylonfóliákkal fedik le, ami megakadályozza a víz keresztülhaladását.

Az áradások után is kilátástalan marad a helyzet a károsultak számára. Az összedőlt házak tulajdonosai kétségbeesetten próbálnak fedelet találni fejük fölé, sokan azt sem tudják, kihez forduljanak. Az önkormányzatok nem tudnak elegendő lakást nyújtani számukra. Akik tehetik, rokonaikhoz fordulnak, és a helyzet jobbrafordulásában reménykednek. Egy élet munkája veszett oda, gondolhatják ezt sokan magukban. Házaik romokban állnak, ami menthető lenne, az pedig már elázott.

A rászorultak megsegítésére több civilszervezet, önkormányzat, egyház sietett, rendőrök, tűzoltók segítettek a homokzsákok pakolásában, és a lista még sokkal hosszabb. A Magyar Vöröskereszt a 1749-es telefonszámon várja a segíteni szándékozók hívását, ezzel is támogatva a bajbajutottakat. Vannak, akik nagyobb értékben támogatták az árvízkárosultakat: idegen családok fogadták be őket, megosztották velük házukat és életüket. Ez a lehető legemberségesebb dolog, amit a rászorulókkal tehetnek, példát mutatva minden magyar állampolgár számára.

Írta: Péli Ferenc

Forrás: Csongrád Megye Online - www.csongradmegye.com

bt